Hunyadi Karika-Túra 2021
Idén dobtunk egy nagyot, és úgy határoztunk, hogy az előző évi kenu túrát megtoldjuk egy nappal. Ez azt jelenti, hogy Kismarosról indulunk, felevezünk egészen Zebegény szigetéig, ott alszunk, majd másnap reggel indulunk vissza. Így is történt. 19 bátor felfedező indult útnak kenukkal, hogy felfedezze a Duna egy csodálatos szakaszát. Kellemes strandolós, pihenős megállók töltötték fel a lemerülő telepeket. Elhajóztunk két sziget mellett, majd egy vadregényes csatornán keresztül jutottunk el a leghúzósabb részig. 10 km a valódi árral szemben. Voltak olyan szakaszok, ahol teljes erőnkből evezve is csak alig haladtunk előre. „Már csak 300 méter és a kanyar után már jó lesz.” Hangzott el többször is, de a megadott távolság csak nem akart elfogyni, mígnem egy hajókikötőt kellett volna megkerülni ahhoz, hogy előrébb jussunk. Befelé kerülve akkora sodrással találkoztunk, hogy lehetetlen lett volna arról előre jutni. Az egyik hajó gondolt egy nagyot és a rögzítő fém sodronyokat kerülve győzte le a nehézséget. Hátra nézve azt látták, hogy a többiek nem jönnek, így kikötöttek és a parton visszasétálva találtak rá a többiekre, akik szintén partot értek. Mivel a csapatot két motoros hajó is támogatta, így telefonáltunk nekik, hogy segítsenek. Először Koknya Péterék (+Bacsa Péter és „Koknya Péterné” ? ) hajóját próbálták felvontatni. Nem sikerült az indulás, mert belefordultak a vízbe és a túlparton kötöttek ki. Utána egy sikeres mentés következett, mert a Szűcs Brigitta vezette hajó vontatással sikeresen feljutott. Addig a Domokos család hajóját és a Grabovszky mesterét egymás után kötve szánkáztak felfelé az úti cél felé. A hajók legénysége gyalogosan jutott át az utolsó 4 kilométeren. Egy versenyautó erejű jetsky húzta fel a Lőrincz család és Szűcs mester hajóját. Itt ketten a hajóban evickéltek fel, míg ketten szintén sétálva jutottak fel. Végül egy utolsó próbával a Koknya hajó is feljutott. Köszönet a Hamburger Dávid és Szűcs Anita vezette motoros mentőhajónak. Mindenkit összeszedtünk, behajóztuk a szigetre, ahol a táborállítás és a vacsora elkészítése kezdődött Bacsa Péter „mesterszakács” vezetésével. Foltos kutyával együtt nyalogattuk leégett sebeinket. Jó volt azon a romantikus szigeten újra elmesélve, megint átélni a nap élményeit. Mindezt egy fantasztikus, bográcsos paprikáskrumpli, némi nemes nedű, két hód és a lenyugvó nap sugarai támogatták. Hamar nyugovóra tért a csapat.
Reggel aztán ismét útra kelve és a Duna gyors folyamát kihasználva, 1 óra 15 perc alatt jutottunk el a Szentendrei Sziget északi csúcsáig. Ez, majdnem 10 km/h sebességet jelentett. Élmény volt az út lefelé. Egy utolsó fürdőzés és már suhantunk is tovább a karika-túra kezdő pontjáig, ahol egy Dunára néző teraszról fogyasztottunk el egy jó kis túrazáró ebédet. Egy új képeskönyv a fejünkben, ami azt hiszem, szintén felejthetetlen marad. Hajrá Hunyadi!
ui.: A következő évi célt Lőrincz Géza határozta meg számunkra. Jövőre hunyadis embert küldünk a Holdra. „Nem azért, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz” (JFK) ?